Minden "Mit várok tőle?" rovatot úgy írok, hogy nem nézek előzeteseket.

Jövő héten érkezik a mozikba az Immaculate, magyarul Szeplőtlen című film. Ez Sidney Sweeney projektje, nem csak színészként, hanem producerként is. Ami biztató lehet, hiszen az Imádlak utálni című filmet is jegyezte ebben a titulusban. Az pedig egészen jó lett. 

Bevallom amikor először láttam,hogy Sweeney játszik főszerepet egy horrorban kissé furán néztem. Nem tűnik ugyanis annak a tipikus horror-színésznek. Még egy agyatlan slasherben talán el tudnám képzelni de ez a film állítólag nagyon nem olyan lesz. A rendező elmondása szerint bár szeretnének egy részben mindenkinek befogadható, popcorn mozit mégis egyszerre egy lassabb és mélyebb, néhol már művészibb horrorra is számíthatunk. Ez a koktél nekem ízlene. Kérdés,hogy ezt mennyire tudták megvalósítani. Egyébként a történetben egy hátborzongató elem van egyelőre. Mégpedig,hogy Sweeney egy zárdában apácáskodik, ahol nyilván nem létesít szexuális kapcsolatot senkivel mégis teherbe esik. Ezen kívül viszont nem tudom milyen újdonsággal sikerül megtölteni ezt a filmet. De valahogy mégis bízok abban,hogy egy kissé mélyebb és lassabb horror lesz aminek lesz egy olyan atmoszférája amitől a szőr feláll a hátamon. Meglátjuk.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy az Apple TV+ szállítja a legminőségibb sorozatokat streaming fronton. A Constellationban sem kell e téren csalódni. Rettentő igényes és szép munka. Főszerepben pedig egy elég jó színésznőt Noomi Rapacet láthatjuk. Aki egyébként jó alakítást nyújt. Bár a legnagyobbakkal nem lehet összehasonlítani. Aki látott már pár részt, tudja miről beszélek. Ennek ellenére erőteljes alakítást nyújt. Kell is neki ehhez a storyhoz.

Ugyanis a Constellation egy fajsúlyos történet. Ami nem is túl egyszerű. Férfiasan bevallom, nekem sokszor meggyűlik a bajom a cselekményszálak kibogózásával. De a sorozat még így is nagyon élvezetes. És azért nyugalom, érthető. Csak hardcore mindfuck. Amivel igazából semmi baj nincs, sőt. Egyébként pedig a színészek közül még csak nem is Noomi Rapace a legjobb hanem Jonathan Banks. Aki kapott egy nagyon jó karaktert amit nagyon jól is kelt életre. A Constellation részről részre egyre bonyolultabb és egyszerre egyre tisztább. De az biztos,hogy piszkosul nézeti magát.

Seth MacFarlane elkészített egy sorozatot a nem is olyan régi Ted filmek spin-off-jaként. Azokat a cuccokat én kifejezetten szeretem. Így mondhatni vártam már hogy működik ez sorozat formátumban. Azt kell mondjam egészen okés. MacFarlane le sem tudná tagadni a Family Guy vénáját. Már csak az átvezetők képi és zenei világa dettó. Maga a sorozat stílusa is hasonlít. Bár szerintem kissé bátortalan. Ennek köszönhetően kevésbé vicces. Ezt nem azért gondolom így mert szerintem csak hardcore altesti humorral lehet poénos dolgokat alkotni, hanem azért mert valahogy mégis próbál ebbe a műfajba belemarkolni de nem meri kiemelni és megmutatni azt amit talál. 

Így néha azt érzed,hogy nagyon szeretnének viccesebbek lenni a karakterek és te nagyon szeretnél ezen a jeleneten jobban röhögni de valahogy ez nem megy. A főszereplő srác nem egy Mark Wahlberg. Még akkor sem ha az ő fiatalabb énjét játssza. Ted viszont Ted! És ez a sorozat legerősebb pontja. Vagyis ő. Igazából költői túlzással élve a maci viszi a hátán a sorozatot. Nekünk magyaroknak pedig külön szerencse,hogy a szinkronja ugyanaz mint a filmben. 

Szóval a Ted sorozat nem egy Family Guy. Nem lesznek belőle szállóigék. De egy laza 20 perces szórakozásra teljesen jó. Kisebb probléma,hogy ezek a részek inkább 30+ percesek és így elnyújtottnak érződik egy-egy epizód.  

Mint azt az alcímben is írtam, a Sógunt (de hülyén néz ki ez magyarosan leírva) sokan az ázsiai Trónok harcaként lebegtették be. Ebben van is valami. Ugyanúgy megy az ármány és a politikai adok kapok. Csakhogy ez sokkal bonyolultabb ebben a kultúrában. Na és ezekkel a nevekkel. Valamint úgy, hogy a karakterek rettenetesen hasonlítanak egymásra. Szóval erősen résen kell lenni ha követni akarod az eseményeket. Mert itt nem lehet abba kapaszkodni, hogy nem baj ha kissé lemaradtam majd behozom, addig is elvagyok a szaftosabb jelenetekkel. Mert sajnos a Sógun első két részében ezekből nincs túl sok. Amik vannak azok viszont elég kemények.

Viszont ha tudod tartani a lépést akkor egy egész pofás story kezd itt kialakulni. Talán én személy szerint nem pont azzal a karakterrel szimpatizálok akivel a sorozat alkotói elképzelték. Nyilván nem is a legnegatívabakkal. De sokrétű lesz ez a történet szóval még sok minden alakulhat. Maga a kultúra és ez a világ egyébként lenyűgöző és elképesztően stílusos. A design, a jelmezek és a fényképezés kifejezetten profi munka. Sorozat szinten egyértelműen magas színvonalú. A karakterek nagyon karizmatikusak és a színészek első osztályú munkát végeznek. Igaz ez főleg a magas rangú vezetőkre. Bár azért a Trónok harcával én még nem emlegetném egy lapon, egyrészt még nagyon az elején járunk (már 4 rész elérhető egyébként a Disney+-on) másrészt a Game of Thrones által feltett lécet elég nehéz megugrani. Szóval én arra bíztatok mindenkit aki még nem kezdte el de érdekli,hogy mindenképpen adjon neki egy esélyt. És egész nyugodtan alkalmazza az általam is alkalmazott sorozat-tesztelési módszert. Minden sorozatnak amibe belekezdesz adj két részt minimum. Az első rész általában bevezet a világba és utána kezdődik a fő történetszál. Bár ez nem mindig van így, a két részes módszer akkor is indokolt ha esélyt akarsz adni egy sorozatnak.

Az írás spoilert tartalmazhat!

A Netflix tető alá hozta a saját nevelésű Millie Bobby Brown-al ezt a történetet, ami átmenetben van a Grimm és a Disney mesék között. Ugyanis vannak benne bátrabb húzások, mégis ott vág az olló ahol még éppen elcsípi azt, hogy ne legyen ez egy magasabb korhatár besorolás alá tartozó alkotás. A történetben kis túlzással semmi új nincs. A végén talán bátrabb lett volna ha a sárkány nem lesz végül a hercegnő spanja de talán így sem lett teljesen sablonos a megoldás. Az utolsó képkocka viszont arra enged következtetni,hogy a streamingóriás ezt a dolgot nem egy filmesre tervezte hanem egy franchiset akar felhúzni Elodie és a tűzokádó társulására. Arra a tűzokádóra aki kifejezetten jól és ötletesen néz ki. Négy lábon jár vágod ? És aranylik de ez már mellékes. Sokáig rejtegették amúgy a sárkányt épp ezért lehetett attól tartani,hogy talán azért mert egész egyszerűen szarul néz ki. Szerencsére nem ez volt az ok, hanem hogy felcsigázzanak. Emellett még a látványra és a tempóra is van gondolatom. A látványra annyi,hogy lehet a sárkányra ment el a büdzsé nagy része (na meg Brown gázsijára) de azért a CGI lóláb kilógott néhol. Legfőképpen az épületek néztek ki filmhez képest szarul, PC játékhoz képest jól. A tempóval kapcsolatban pedig azt jegyezném meg,hogy nehéz egy ilyen feszes storyt lelassítani néha (nem szándékosan) itt mégis sikerült egy szegmensben. A főszereplő Millie Bobby Brown-ak kifejezetten jól áll a kosztümös film és láthatóan élvezte is a forgatást. 

Kelleni is fog a lendület mert szerintem ez a film nézettség tekintetében sikeres lesz és akkor jöhet(nek) a folytatás(ok). Én azokat is meg fogom nézni. Mert bár nem nem döntötte rám a négy falat és a kanapén sem ültem vigyázban de egy egészen szórakoztató és viszonylag látványos filmet kaptunk. Egy szimpatikus főhőssel, akinek a kalandjait szívesen követhetjük majd nyomon.

Az írás spoilert tartalmazhat!

Hatalmas horrorfilm rajongó vagyok. Így szinte minden ebbe a kategóriába tartozó alkotást elmegyek megnézni moziba. Na erre nem mentem el. Történt ugyanis,hogy egy másik mozizás alkalmával belefutottam az előzetesébe. (Amúgy nem nézek előzeteseket de a moziban szinte kénytelen vagyok). Na és a trailer-nek köszönhetően az a döntés született,hogy ez nem kap mozis megtekintést ugyanis iszonyatosan gagyi filmnek tűnt. Hiba volt. 

Nekem ugyanis hatalmas meglepetés volt a film. Ugye egy skandináv alkotásról beszélünk. Amiben semmi skandináv stílus nincs abból, amit sokan a vonzerejének tartanak. Viszont egy iszonyatosan para horrorfilmről beszélünk. És ez olyan szinten lepett meg,hogy még a film első fél órájában is azon tanakodtam: vajon mennyi energiába és pénzbe került volna,hogy ebben a filmben történjen valami. Aztán történik. És nem is akarmi. Olyan félelmetes jelenetek sora veszi kezdetét,hogy azt írásban átadni lehetetlen. A lény mocskosul el lett találva. A kinézete, a megjelenései és a hangja is. Számomra a legjobb egy horrorfilmben a háttérben megbújik egy alak vagy egy szempár. Ebben a filmben ilyen jelenetből is akad néhány. A helyszín az, ami a film elején át fog vinni. Mert alapból hátborzongató és rengeteg belül a sötét zug, amit kémlelsz a szemeddel. Vajon van ott valami? Plusz ami nálam mindenképpen bizonyíték arra,hogy ez a film ijesztő az az, hogy a feleségem még nagyobb horror fogyasztó mint én és konkrétan a kevés film közül ez az egyik aminél a nyakamba ugrott jajjgatva.

Láttunk már minőségibb és erősebb horrort. De ilyen meglepetést keveset.

Az írás spoilert tartalmazhat!

Kicsit fázva álltam neki ennek a filmnek. A story érdekelt. Még ha tudtam is,hogy nem egy echte Frankenstein story fogok kapni. Hát ez tényleg nem az volt de még csak egyáltalán nem is mindennapi. Amit Lanthimos nevéből azért már lehetett sejteni. Ehhez képest viszont szerintem teljesen emészthető a film. Nyilván azért engedni kell a határokon magadban de ez is a célja. Emellett teljesen nézeti magát. A story egyébként érdekes és fenntartja a figyelmet. Helyenként még a humor is megjelenik a maga groteszk módján és működik is. Számomra túl sok volt a szexszel hasonlatként dolgozó jelenet. Kissé a rendező saját örömforrását láttam ebben megjelenni. A fekete-fehér jelenetek váltakozása jól működött. A színészi játéknál mindenki Emma Stone-t dicséri. Részben értem, részben viszont túlzásnak érzem. Szerintem sok helyen túljátszotta. Akármennyire is fura egy ilyen filmnél ezt mondani. Nálam Willem Dafoe vitte a pálmát a színészek közül.

Nem mindenkinek fog lemenni ez a film de még mindig az emészthetőbbek közé tartozik az ilyesfajta alkotások között.

Az írás spoilert tartalmazhat!

Meglepő mindez úgy, hogy Peter Farrelly rendezte. Akinek azért köszönhetünk egy pár extra vígjátékot. Elég csak a Dumb és Dumbert említeni. Hát itt nem sikerült megugrani ezt a szintet de még csak a közelébe sem sikerült érni. Nem mondom van egy-két erősebb pillanata a filmnek de ezek inkább pozitív kilengések és nem is tartanak túl sokáig. Pl. egyetlen poén van ami hosszú másodpercekig visz magával és újabb röhögést generál: a légcumi. Itt egyébként nagyban hozzájárul William H. Macy zsenialitása a jelenet erejéhez. Ha a színészekről kezdek el beszélni akkor pedig mindenképpen meg kell említenem azt,hogy John Cena egyértelműen lopja a show-t. Én őszintén eddig nem sokat láttam Cenaban de most pozitívan csalódtam és ez kifejezetten örömteli számomra. Ráadásul a színészetben nyomott egy színészetet szóval egy filmen belül két karaktert kellett hoznia és ha nem is kellett ehhez a színjátszás teljes tárházát felvonultatnia akkor is dicséretes. Az igazából mellékszereplő 3 karakter munkája viszont közel sem az. Zac Efron egyrészt marketing névként szerepel a filmben másrészt mi a szarért botoxoltat egy jóképű és nem is idős srác? Szörnyen néz ki. Aztán itt van a másik két haver. Mindkettő játéka pocsék. Főleg Jermaine Fowler kegyetlenül gyenge.

Én személy szerint szeretem a vígjátékokat és nagyon örülnék ha visszakerülnének a mozikba. De szerintem maga a műfaj is jobban járt,hogy a Ricky Stanicky streamingre érkezett mert ez az alkotás csak visszavetné ennek az ügynek az esélyeit.

Az írás spoilert tartalmazhat!

Személy szerint én kifejezetten szeretem a '90-es, 2000-es évek romkomjait. Kicsit reménykedtem,hogy talán az Imádlak utálni visszahozza ezt a hangulatot. De mélyen belül tudtam,hogy azoknak a filmeknek volt egy olyan bája amit nagyobb eséllyel nem sikerül majd hozni. Így nem is támasztottam irreális elvárásokat a film elé. Egy kellemes,könnyed és vicces kikapcsolódásra számítottam. Amit tulajdonképpen meg is kaptam.

Az Imádlak utálni egy természetesen túltolt történet, aminek sok eseménye a valóságban nehezen jöhetne össze. De itt nem a drámát keresi az ember, hanem a megkönnyebbülést. Azt pedig ad a film. Emellett vicces jelenetekben is van részünk még akkor is ha valószínűleg azért nem lesz rekeszizomlázunk a film megtekintése után. A főszereplő páros között működik a kémia. Sidney Sweeney is aranyos de én Glen Powell-t emelném ki. Ő szerintem kifejezetten jó volt és lehet akár az új Matthew McCoanughey. Értem ezt úgy,hogy átmehet pár kellemes romcomon aztán jöhetnek a fajsúlyosabb szerepek, amiket szerintem meg tud ugrani mert ott van benne a tehetség. Kifejezetten idegesítő volt a házasodni készülő lánypár egymással való vicceskedése. Félrértés ne essék, semmi bajom az azonos neműek kapcsolatával. Sőt kifejezetten örültem,hogy itt nem lett az arcunkba nyomva csak azért,hogy az arcunkba legyen nyomva hanem egszerűen a történet része volt. Annak viszont örültem,hogy nem sok játékidőt kaptak mert tényleg irritáló volt az ő interakciójuk egymással mindenféle kémia nélkül. Kifejezetten lélekemelő volt a zenés betét amikor a vízből emelték ki a két főszereplőt és az ember az ilyen pillanatokért néz ilyen filmeket.

Meg az olyanokért ami a film stáblistája alatt megy. Az ilyen együtt éneklős feel good pillanatokért. Engedjétek meg magatoknak,hogy élvezzétek ezt a filmet. Nem kell mindig a legmélyenszántobb, legeposzibb, leggrandiózusabb filmeket tömni magadba. Az embernek szüksége van az ilyen könnyed és aranyos cuccokra néha.

Az írás spoilereket tartalmazhat!

Kezdjük ott,hogy én az elsőt Dűnét nem igazán szerettem. Láttam az értékeit: a monumentalitást, a fantasztikus technikai munkát.  Atmoszférában tényleg elég erős volt. A film színvilága vagy éppen annak hiánya is tetszett. De számomra túlságosan lassú, eseménytelen és bevallom unalmas volt. De itt most erről a filmről elég is ennyi.

Ugyanis a második részről szeretnék írni. Amiről azt ígérték,hogy eseménydúsabb lesz. Mivel hogy az első rész egy kvázi felvezető és mindennel megismertető szegmens volt. Azt aláírom,hogy nem untam magam rajta. Tényleg akciódúsabb volt. Több volt benne a számomra izgalmas jelenet. A látvány természetesen maradt azon a szinten amin volt vagy éppen előrelépett. A zene fantasztikus és rengeteget ad az élményhez. Maga a hang is szép munka. Színészi játék terén én mindenképpen Austin Butlert emelném ki. Aki szerintem a film legerősebb pontja. Melléklet,hogy ez a srác amilyen átalakulásokra és átszellemülésre képes az valami elképesztő. Plusz az a rész az arénában és az hogy ezt fekete fehérben , abban a stílusban adták át nekünk, mindenképpen emlékezetes marad. Paul karaktere számomra erős is volt és néha túl is ment kicsit. Viszont a végén a döntése tetszett. A legtöbb filmben ilyenkor mindenki a szerelmet választja (mint tenném azt én is) de itt az eszére hallgatva máshogy dönt a főhős. Ez kifejezetten merész és szép húzás. Persze lehet,hogy ez nem a film érdeme mivel a könyvben is ez van. Ezt nem tudom mert nem olvastam. Aki nekem kicsit csalódás volt az Dave Bautista. Én egy elég tehetséges fickónak tartom de hiába kapott ebben a részben több szerepet, nekem nem tetszett. Értem,hogy a karaktere egy mindent elrontó és a mélyén gyáva figura de Bautista túljátszotta és a karakter így már egy nevetségesen ripacskodó csődtömeg képét festette. Kiemelném még Zendaya arcjátékat. A mimikájával konkrét érzelmi cunamit zúdított a nézőre. Amit még kiemelnék az a homokférgeken való "lovaglás". Ezt azért mert mocsok menő volt. Aki viszont nem volt az az Javier Bardem. Az egy dolog,hogy Robert Downey Jr. szinkronján szólalt meg de az,hogy mindezt a Trópusi vihar stílusában tette na az nagyon mellé ment. Abban a filmben ez rohadt jó volt. Ebben viszont komikus. Főleg mikor fremen nyelven beszélt és elég sok szó viccesen hangzott magyarul. Ez a moziban egyébként indokolatlanul vihogó tinilányoknak ziccer volt.

Tehát a Dűne 2. része jobban tetszett, mint az első de továbbra sem lesz a kedvencem. Úgy látszik Villeneuve korunk egyik zseni rendezője, akinek a látásmódja engem nem tud igazán elkapni.