A Vaskarom a Von Erich "pankrátor-család" történetét mutatja be. Mindezt elég jó kis színészekkel.

Ugyanis itt van Jeremy Allen White, aki főleg a Mackóval de nekem inkább a Szégyentelenekkel szerzett magának elismerést. Aztán Zac Efron, aki már rég kinőtt a High School Musical-es szépfiú szerepkörből. Itt már egy mocskosul kipattintott és nagyon hányattatott sorsú fiatalembert alakít. Egészen jól. Ahogy Allen White is hoz egy szintet. Amit ez a film megkövetelt. Ugyanis ez egy elég komoly dráma egy nagyon rossz sorsú családról. Igazából azért nem dicsértem agyon a színészeket mert annyira erős a dráma ebben a filmben, hogy valami elképesztően kimagasló alakítás kellett volna ahhoz, hogy mindez kitűnjön ebből a nyomasztó atmoszférából. Ilyen szintű játékot én nem láttam. Egyébként a családon belüli dinamikáról annyit, hogy a testvérek viszonya nagyon tetszett, viszont az apa és az ő gondolkodása de még az anya is elég problémás volt szerintem. Továbbá én még mindig nem tudom hova tenni ezt a sportot és egyszerűen nem tudom értelmezni,hogy lehet ezt ennyire komolyan venni és az emberek hogy tudnak ilyen szinten rajongani a pankrációért. A filmtől egyébként többet vártam. Maga a dráma, mint említettem erős. De ez a valós történetből adódott. A film ehhez nem sokat tesz hozzá pluszban. Vannak nagyon ügyes vágások és átvezetők, ezt azért szeretném kiemelni. 

Összességében a Vaskarom egy egyáltalán nem rossz film, amelynek története már önmagában egy nagyon súlyos drámát szolgáltat. Épp ez az, hogy a film azért nem kiemelkedő szerintem mert ez egyben a legnagyobb erőssége is.

Guillermo del Toro 2022-ben megalkotta a saját Pinokkióját. Amivel meg is nyerte az Oscar-díjat az animációs kategóriában. Nem is érdemtelenül.

Ugyanis ez a Pinokkió tényleg különleges alkotás. Már technikailag és látványban is. Egyrészt a stop-motion animációnak köszönhetően. Másrészt azért mert ez a film gyönyörű. A fények bizonyos tárgyakon kifejezetten megragadtak bennem. Elképesztő. Különleges még olyan értelemben, hogy ez egy sokkal komorabb és groteszkebb feldolgozás. Egy komoly drámával nyit rögtön az elején és mindezt nagyon erősen bemutatva. A film további részében és vannak meredek dolgok. Elég csak a fasiszta apa karakterét és úgy általában a társadalmi berendezkedést említeni. Itt a karakterek nem szerethető meselényekké voltak megalkotva. Kifejezetten groteszk látványt nyújtanak az állatszereplők. De hát ilyen amikor del Toro mesét rendez. Aztán ott van Pinokkió karaktere. Első blikkre ő sem túl szerethető. Aztán számomra mondjuk később sem lesz sokkal szimpatikusabb. Nem tehetek róla nekem ez a karakter nem nyerte el a tetszésemet. És úgy összegészében látom a film kvalitásait, mint azt korábban leírtam de valahogy mégsem tetszett túlzottan. Az eleje sokkal erősebb alkotást sejtetett. Minden puskaporát ellőtte az első 20 perc-fél órában és onnantól ezeknek a tulajdonságoknak kellett volna talpon tartania a filmet. És bár az erős szegmensek azért vittek előre a történetben, folyamatosan fogyott az ereje. A végén lévő dráma azért így is erős volt de valahogy mégsem hagyott mély nyomot bennem. 

Guillermo del Toro Pinokkiója mindenképpen egy különleges alkotás amit nem véletlenül díjaztak. Csak valahogy nálam azok a tulajdonságok amik az erejét jelentik, nem tudták végigvinni az egész filmen a lelkesedésemet.

A Csábító leckék című film két olyan színész főszereplésével készült, akiket nagyon nehezen tudtam elképzelni közös filmben. Főleg ilyen viszonyban.

Jenna Ortega és Martin Freeman "párosa" kissé furán is hat. Persze ez a film előnyére válik. Mindkettejük játéka rendben van. Külön-külön. Csak sajnos a kémia egyáltalán nem működik köztük. Márpedig ebben a már-már erotikus drámában az nem ártott volna. És az sem ha kicsit másra is helyeznek hangsúlyt. Mert bár a film fő témája erőteljesen meg van jelenítve, szinte semmilyen más vonal nincs az alkotásban. Pedig a személyes drámára jobban is koncentrálhattak volna. Martin Freeman válla elbírta volna a súlyt és valószínűleg Ortega is képes lett volna elvégezni ezt a feladatot. Valamilyen szinten egy ilyesmi filmre számítottam, csak ennél jobbra. Hiába a kevés, mindössze öt karakter (szinte még statiszta is alig van a filmben, annyira leszűkíti a dimenziót a film) nem kerülsz közel a személyiségükhöz. Márpedig egy ilyen intim filmnél ez nem jött volna rosszul. 

A Csábító leckéket nem tudnám csalódásnak nevezni mert tényleg egy ilyesmi alkotást vártam. Mégis úgy érzem, ezt sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni.

Sylvester Stallone nem egy, hanem rögtön két franchiset hozott létre. Amik nem csak a filmtörténelem szerves részét, hanem a popkultúra komoly szereplőjét is képezik. Ezek közül az egyik John Rambo története. Erről mondom el a véleményemet.

A First Blood volt az első rész. Amelyben (és nem csak ebben) Andy Vajnának is komoly szerepe volt. A könyv amiből adaptálták, egyébként sokkal komorabb. A vége is más és úgy általában a kicsengése is. A First Blood mint film egy rendkívül jó atmoszférával rendelkező alkotás. A helyszín már rögtön megadja az alaphangulatot. A konfliktus zsigeri érzelmeket vált ki az emberből még akkor is, ha fogalma sincs az akkori belpolitikai helyzetről és a háború akkori megítéléséről. Rambo figurája nem egy szószátyár típus de amikor megszólal annak súlya van. Főleg a film végi monológja erős. De úgy egyébként Sly sallangmentes, nyers játéka is jól illik a film stílusához. 

A második rész helyszínt vált. Itt ennek és a flashbackeknek köszönhetően közelebb kerülünk John Rambo háborús múltjához. A film maga jó ütemű és akciódús. Nem hozza már magával azt a fajta egyediséget mint az első rész de vannak pozitív pontjai. 

A harmadik és szerintem egyben leggyengébb rész már egy csontra lecsupaszított akciófilm. Ami még ebben a kategóriában sem tartozik szerintem a legjobbak közé.

A negyedik rész nekem sokáig kimaradt és nemrég pótoltam. Rettenetesen meglepett,hogy mennyire brutális. És az is,hogy mindez nem is néz ki rosszul. Stallone karaktere itt már azért változáson ment keresztül. Nyomokban tartalmazza már azt a Rambot, akit megismertünk a First Bloodban.

A Last Blood pedig egy meglepően jó film lett. Várható volt,hogy egy trash, B kategóriás akciófilmet fogunk kapni. És bár vannak ilyen tulajdonságai, mégsem mondanám ezt róla. Kezdjük az okok felsorolását azzal, hogy egy nagyon komoly dráma is van ebben a filmben, amit nagyon bátran léptek meg az alkotók. A cselekmény is teljesen rendben van szerintem. Talán a végét kissé elkapkodták és egy lassabb, részletesebb rendezés hatásosabb lett volna. A lezárás anekdotáját pedig sokan ismerjük már. Eredetileg az a bizonyos hintaszék már nem hintázott volna. De Sly úgy érezte CGI-al mégiscsak meg kéne mozgatni azt a széket, mert Rambo sokat jelent az embereknek. 

Szerintem a Rambo-filmek összességében jó és élvezetes alkotások. Nem tud elbillenni a mérleg nyelve egyértelműen a pozitív irányba de a First Blood számomra annyira élvezetes, a Last Blood pedig méltóbb mint arra számítottunk, hogy semmiképpen sem tudnám és nem is akarnám lehúzni ezt az egészet. Aztán ott van még a John Rambo, ami pedig elképesztően véres és brutális. Szóval ezek a filmek igazi macsós cuccok és tesztoszterontól izzanak, mégis van bennük egy olyan lélek ami közel hozza Rambot és tényleg, mozogjon csak az a hintaszék.

A napokban sokmindent lehet olvasni a nyár végén érkező új Alien filmről, a Romulusról. Szerencsére ezek mindegyike pozitív infó, így van okunk bizakodni abban, hogy egy nagyon jó filmet fogunk kapni.

A legtöbbet hangoztatott dolog a franchise legújabb darabjával kapcsolatban az az, hogy sok mindenben lesz hű inkább a Nyolcadik utas: A Halálhoz és a Bolygó neve: Halálhoz, mintsem a Prometheus-hoz vagy a Covenant-hoz. Egyrészt ez érthető is, mivel a film az első két rész közti időszakban fog játszódni. Másrészt pedig örvendetes, mert a két legjobb részről beszélünk. Az, ha megtartják ezeknek a szellemiségét is de felturbozzák a modern kor lehetőségeivel és lendületével, nagyon jó végeredményt hozhat. Mert bár számomra a második rész tempóját tekintve sem hagyott kívánnivalót maga után, az elsővel voltak efféle gondjaim. Cserébe kárpótolt az atmoszféra. A Romulus esetében olyan modernkori újítás-cunamira nem kell számítani, hogy minden szét lesz CGI-ozva. Ami nem is baj. Fede Alverez rendező ugyanis elmondta,hogy nagyon sok mindent igyekeznek praktikus effektekkel megcsinálni. Ezek ha igényesen el vannak készítve sokszor jobban mutatnak mint a CGI. Ha pedig már szóba került a rendező neve, hadd említsem meg,hogy ő az egyik legfőbb oka annak, hogy bizakodó vagyok a filmmel kapcsolatban. Ugyanis a Gonosz halott remake és a Vaksötét rendezője egy garancia arra, hogy erős és lüktető filmet kapunk majd. Ha mindezt összeeresztjük az Alien filmek atmoszférájával, abból valami kivételes jöhet össze. Reméljük így lesz.

Ezzel a filmmel kapcsolatban nekem mindig az az érzésem, mintha egy befejezetlen alkotást látnék. De nemcsak mintha a vége hiányozna. Hanem mintha szét lenne vágva az egész. 

Ennek ellenére a megmaradt részek szerintem pofásak. Kissé érthetetlen hogy bukhatott ekkorát ez a mozi. A történet persze kissé bugyuta. Főleg Karl Urban karaktere okoz kérdőjeleket. De akkor is, Karl Urban és Paul Bettany a két főszereplő. Akik talán akkor még nem voltak akkora nevek de semmiképpen nem lehet ismeretlennek nevezni őket. A film emellett jól néz ki. A vámpírok itt kicsit sem emberszerű, félelmetes szörnyek. És ez szerintem működőképes formula. Technikailag szintén rendben van a film főleg úgy, hogy egy 2011-es alkotásról beszélünk. Talán azért lett így elvágva az egész, mert reménykedtek egy folytatásban. Hát az nem érkezett meg és amekkora bukta volt a film, valószínűleg nem is fog.

Már csak néhány óra és megnézhetjük a mozikban Godzilla és Kong legújabb ámokfutását. Ezért úgy éreztem illdomos lenne újrázni a széria (szerintem) legjobb részét. Úgyhogy sokadszorra újranéztem a Koponya szigetet.

Ez a film valami elképesztően jó. A hangulata magával ragadó. A képi világ gyönyörű. A sárgás-narancssárgás szűrő rengeteget hozzáad. A zene nagyon jól működik. Technikailag elsőrangú. Kong kinézete elképesztő. De a lények amik mellette megjelennek is nagyon jól néznek ki. És nagyon kreatívak. Sőt, félelmetesek. Az akciók pörögnek és nincs is kevés belőlük. Kifejezetten jót tett a filmnek,hogy nem rejtegették se Kongot, se a többi "szereplőt". Ha már szereplők: a Kong és Godzilla filmeknek (legalábbis az újabbaknak) sosem volt sem céljuk, sem erősségük az emberi karakterek megírása. Itt mégis kapunk egy-két emlékezetes arcot. 

A Koponya sziget egy elképesztően jó szórakozást nyújt és kimaxolja azt amit egy ilyen filmtől elvárunk. 

Az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb sorozata a Yellowstone. Megadta mindazt, amit régivágású sorozatokban szerettünk. Mindezt felturbózva. Nagyon magas minőségben. Fantasztikus dramaturgiával. Jó kis forgatókönyvvel. Rettenetesen hatásosan megrendezve. Ezt az egészet pedig nagyon erős színészi alakításokkal fűszerezik meg. De ennyit a szépről és a jóról.

Ugyanis jó ideje nem kaptunk már új Yellowstone epizódot. Ennek oka egyrészt a színészek és forgatókönyvírók sztrájkja. De van ennek egy másik, sokkal borúsabb oka. A sorozat (egyik) főszereplője, a John Dutton-t alakító Kevin Costner is betett a szériának. Ugyanis Costner úgy döntött, ő nem igazán venne részt az ötödik és egyben utolsó évad második felének forgatásán. Kis mellékinfó, hogy inkább a maradék kétharmad részről van szó a fináléval kapcsolatban. Úgy néz ki ugyanis,hogy több részt fogunk kapni mint amennyire számítottunk előzetesen. Visszatérve a Costner kontra Yellowstone témához: a sztár úgy döntött inkább saját szerelemprojektjén, a Horizon: An American Saga-n dolgozna és amúgy is kevesellte a pénzt, amit a Paramount ajánlott neki a befejezésért. Ami mint kiderült nem is a befejezés lett volna. A sorozat alkotója Taylor Sheridan még folytatta volna Dutton-ék történetét. De így minden átalakult. Az eredetileg tervezett folytatás helyett jönnek majd spin-off-ok. Amelyek közül az egyik főszereplője állítólag Matthew McCoanughey lesz. 

Újabb fejlemény,hogy Kevin Costner most már úgy van vele, egye fene visszajövök a végére. Persze, úgy már könnyű meggondolnia magát egy kis plusz pénzért, hogy a Horizon-t már leforgatta. Személy szerint nagyon nem tetszik Costner viselkedése. Az egy dolog,hogy egy hollywoodi sztárról van szó. De az meg tény, hogy már leáldozóban volt a csillaga és a Yellowstone-nak köszönheti,hogy visszatért a neve a köztudatba. Ehhez képest elég csúnyán viselkedik a stábbal és nem kevés problémát okoz ezzel mindenkinek. Nem is csodálom,hogy közte és Sheridan között sem volt minden teljesen rendben. A karaktert nézve pedig eleinte tényleg nagyon erőteljesnek éreztem John Dutton jelenlétét a képernyőn de évadról évadra léptek elé szereplők. A negyedik évadtól pedig konkrétan mellékszereplőnek érzem. Szóval személy szerint nem bánnám ha nem lenne benne többet a sorozatban.

Én két lehetséges megoldást látok. Az egyik az,hogy Sheridan fityiszt mutat Costnernek és a már kész scripten nem változtat. Avagy John Dutton nem fog szerepelni ilyen-olyan okból az ötödik évad folytatásában. A másik megoldás pedig az lehet, hogy Sheridan minimálisan hozzányúl a forgatókönyvhöz (ha alapból nem ez volt beleírva) és John Dutton egy szép, pátoszos halált hal. Így távozva a sorozatból. A rajongói méltó lezárást kapnak karakterük útjának. Kevin Costner pedig zsebre vág annyi pénzt, ami ezért a szerepért jár. 

De a legfontosabb,hogy kezdődjön már a forgatás és jöjjön a befejezés aztán a jó kis spin-off-ok. Főleg a McCoanugheys!

Igazából egyáltalán nem érdekelt ez a film. Kissé talán taszított is az,hogy elég gagyinak hittem. Aztán hallottam, hogy páran a Halálos fegyver filmekhez hasonlították. Ez a széria pedig az egyik kedvencem. Szóval adtam egy esélyt a Robotzsarunak.

Azzal kezdeném,hogy a film nem gagyi. Bár az elsőnek megjelenő robotnál azért vakartam a fejem. Szerencsére nem ezzel kellett számolni az egész film alatt. Ezután azért helyrerázódtak a dolgok. A film kifejezetten brutális és véres. Vannak benne meghökkentő jelenetek. A Robotzsaru mozgása jól el lett találva. Nagyon tetszett a személyes drámája de sajnos ez nagyon kevés időt kapott. Inkább rászánták a film nagy részét a szerintem kevésbé jól sikerült gengszteres szálra. Amúgy a film még egy nagyon erős és jó társadalomkritika is. Viszont nekem nem jött át a hangulata. Legfőképpen ezért de még sok más miatt is azt mondom: nekem egyáltalán nem volt Halálos fegyver vibe. Nem tetszett túlzottan de elvoltam vele.

Elkészült és fel is került az Országúti Disco feldolgozása a Prime Video-ra. Eredetileg a gyöngyvászonra szánták a produkciót és ott is lenne a helye. 

Mert ez a film nagyon szórakoztató. Jake Gyllenhaalnak még nem állt ennyire jól karakter. És ő is mocskosul élvezte a forgatást, ez minden képkockán látszik amin feltűnik ő és a kockái. Mert az is elég látványos ahogy felkészült erre a szerepre fizikailag. Az a nyugodtság és hidegvérűség (egy darabig ugye...) ami mögött ott az a pimasz mosoly nagyon működik. A történet tök egyszerű de teljesen rendben van. Nem is kell ennek egy Eredet szintű cuccnak lennie. Bár az számomra kérdéses mennyire fordulhat elő,hogy egy ilyen helyszínen lévő, ilyen bár ennyire balhés legyen. Az eredetiben szereplő helyszínről ezt sokkal inkább el tudtam képzelni. De félre tudtam tenni a Bárral (nem véletlenül írtam nagybetűvel) való ellenérzéseimet mert amúgy meg tök hangulatos kis hely volt. Tetszett,hogy az eredeti filmből átemelték a ketreccel körbevett színpad ötletet. A karakterek egyébként jók. Van comic relief csávó is aki szerintem szintén el lett találva. És ami méginkább el lett találva az a film humora. Egyrészt tök jó, hogy volt neki. Valamint az is,hogy nem lett túlhasználva. Connor McGregor karaktere szerintem jó volt. McGregorral kapcsolatban pedig rájöttek a készítők,hogy van egy arckifejezése ami illik Knoxhoz és jól mutat a (vásznon) képernyőn, ezért azt mondták neki, hogy használja végig ezt. A bunyók kifejezetten tetszettek. Mert egyrészt jól néztek ki, másrészt szerintem pont annyira voltak talajtól elrugaszkodottak, amennyire ebbe a filmbe belefért. A first person fight egyébként kreatív volt. Szeretném még kiemelni Hannah Love Laniert, aki az én kis kedvencem lett az utóbbi időben és ebben a filmben is tök aranyos volt a jelenléte. Az egész film pedig nagyon feel good. Azért szorítottak helyet Dalton személyes drámájának ami nem kapott túl sok játékidőt, talán nem is igényelt de így is erős volt. A lezárás pedig szerintem bátor. Ha valami negatívat kéne mondanom az talán az lenne, hogy néha azért ellaposodott a film. Talán annak köszönhető ez, hogy két órás a játékideje és lehet,hogy egy 20 percet lehetett volna csippenteni belőle. De rögtön ellent is mondok magamnak mert a következő dolog amit leírok az az, hogy bármeddig el tudtam volna nézni ezt az egészet. Igazán nyáron egy jó kis naplementés délután ültem volna be a hűs moziterembe és rohadt jól szórakoztam volna. De így itthon egy esős vasárnap este is többet kaptam ettől a filmtől mint amit vártam.