Sokan ekézik a 2000-es évek rom-comjait. És persze van cseresznyés tejben áztatott epres nyáltenger, nem is egy. De ami egy kicsivel inkább a humor irányába megy el, azt én simán beválasztom komfortfilmemnek. A Bolondok aranya majdnem ilyen.

Azért majdnem mert ez egyrészt nem igazán rom-com. Inkább csak com, abból pedig nem a legerősebb. El lehet rajta mosolyogni de a rekeszizmodnak semmi baja nem lesz tőle. Valamint ami nagyon zavar az az, hogy kifejezetten gagyi dolgok is vannak benne, ami rengeteget ront a hangulaton. Lehetne ez egy vicceske, kincskeresős story egy se veled se nélküled párral a főszerepben, amely pár egyik tagja a romantikus komédiák koronázatlan királya Matthew McCoanughey. Persze ez szitokszó is sokszor de én elvagyok ezekkel a szerepeivel is főleg,hogy tudom mit tett le az asztalra ezek után. De visszatérve a gagyiságra. Így nem lehet, hogy Tapsi Tatának hívják a főgenyát. Meg egy ilyen mellékszereplő eltartott cicababával, akinek a karaktere rettenetesen túl van tolva. És nem a vicces módon. Hanem az idegesítő módon. Ami még javít a hangulaton az a táj, ahol a film forgott.

Szóval összességében nem tudom komfortfilmnek nevezni a Bolondok aranyát de egy vasárnap délutánra megfelelő.