Kb. 10. alkalommal néztem végig az Így jártam anyátokkalt. De egyszerűen nem tudom megunni. Gondolom nem vagyok egyedül ezzel. Ezért gondoltam,hogy leírom nekem mit jelent ez a sorozat.

A HIMYM (How I Met Your Mother) lehet,hogy nem a legviccesebb sitcom. De biztos, hogy a leghangulatosabb. És azzal, hogy azt írtam nem a legviccesebb, nem arra gondoltam,hogy nem vicces. Elképesztően nagyokat tudtam rajta nevetni. Hihetetlen jó szituk és karakterek vannak benne. A mai korban talán már el sem lehetne készíteni. Innen nézve bátor. Amúgy meg csak simán rohadt jó a humora.

A hangulata pedig elképesztő. Nagybetűs komfortsorozat. Plusz rettentően átgondolt. A különböző évadokban, egymástól messze-messze elhelyezkedő részek épülnek úgy egymásra, hogy az lenyűgöző. Mindezt rettenetesen részletesen megalkotva. Lehet, hogy vannak benne kisebb bakik de egy olyan sorozatnál, aminél nem a csűrve csavart történet a legfontosabb, ezt simán el lehet nézni. 

Kicsit részletesebben rátérve a karakterekre: nagyon jó egyéniségek lettek létrehozva. Mindenkiben rengeteg a pozitívum de szinte mindenkiben találhatunk negatívat és hibát egyaránt. Ezért is könnyebb azonosulni velük, mint a teljesen tökéletes prototípusokkal. A színészek rendben vannak egyébként. Számomra Jason Segel mind karakter szinten, mind színészként kiemelkedik. De Neill Patrick Harris se semmi a nagy csajozógép szerepében. Mindezt úgy ,hogy a valóságban homoszexuális. Elképesztően jól hozza a karaktert. Allison Hannigan egyébként fura jó csajként beállítva az Amerikai Pite Michelle-je után. De egyébként ő is rendben van. Robin karakterével volt talán a legtöbb bajom. De megvannak neki is bőven a jó pillanatai. Ted pedig szereplő mellett egyfajta narrátorként is működik. 

A sorozat szerintem számtalanszor újranézhető. Egyrészt mert időtálló, hangulatos és nagyon jók a poénok. Másrészt pedig mindig van benne valami új felfedeznivaló. Valószínűleg most sem utoljára láttam.