Eléggé hadilábon állok a magyar filmekkel. Nagyon tudok örülni annak ha egy hazai alkotás jó. De sajnos nagyon meg is lepődök rajta. Főleg a közelmúltban. De azért régebbről akad pár gyöngyszem.

Számomra pedig a majdnem legfényesebben csillogó nem más mint az Üvegtigris. Ebből a filmből az hiányzik ami a legtöbb magyar filmben sajnos meghatározó: a modorosság. A megírt történet és dialógus szaga. Itt annyira életszerűek a párbeszédek és igen, tényleg ilyen figurák mászkálnak ilyen helyeken. Persze nem ennyire jó karakterek mint Lali, Gaben vagy Csoki. Akiket egyébként fantasztikusan keltenek életre ezek a színészek. A humor fantasztikus ebben a filmben. A szövegek óriásiak. Szinte biztos vagyok benne,hogy minimum a fele impro. Rengeteg szállóige került a magyar köztudatba a filmnek köszönhetően. Konkrétan megunhatatlan alkotás. Az egyik kedvenc magyar filmem. A másik pedig az Üvegtigris 2. Ugyanis ez az alkotás meg tudta azt lépni amit oly sok más folytatás nem: jobb mint az elődje.