Austin Butler korunk egyik legnagyobb színésztehetsége aki nem is olyan régen ragyogott fel Hollywood egén.

Számomra olyannyira fényesen csillog, hogy konkrétan a kedvenc színészem lett. Ennek három kifejezetten erős alakítás az oka. Részben. Nézzük ezeket sorban.

Senkit nem fogok meglepni azzal, ha elmondom,hogy az Elvis hívta fel a figyelmemet Butler-re. A film maga is tetszett és Buz Luhrman alkotó módja is tetszetős de sehol nem lett volna ez az egész Austin Butler nélkül. Ahogy konkrétan életre keltette Elvist az valami szenzációs volt. És ezt nem leginkább azért mondom mert annyira hasonlított a Királyra mind külsőben, mind attitűdben. Nem, mert én nem foglalkoztam olyan sokat Elvis pályájával,hogy legyen összehasonlítási alapom. Egyszerűen azért mert az a zsigeri erő és esszenciális játék amit Butler lerakott az asztalra arra késztetett, hogy én meg az államat rakjam le a padlóra. Arra a padlóra, amit szépen, stílusosan és elképesztően szórakoztatóan mosott fel velem.

Ezután szinte egyszerre nyűgözött le két szerepével is a fiatalember. De akkor kezdem a mozis fronttal. A Dűne második részében Feyd-Rautha Harkonnen-t keltette életre a majdnem felismerhetetlenre maszkírozott Butler. Azért csak majdnem, mert még ezen a sminken és a zseniális fekete-fehér bemutatkozó jeleneten is átsugárzott az a zsenialitás. Hihetetlenül erős alakítást nyújtott. Annyira,hogy egy ennyire epikus műben egyértelműen vitte a show-t úgy is, hogy kb. 20-25 perc játékideje volt. Hihetetlen mennyire durván hozta az elvetemült és pszichopata állatot. 

A harmadik alakítás pedig a Levegő uraiban volt látható. Ez pedig azzal járult hozzá sikeréhez a szememben, hogy itt kellett a leghétköznapibb alakítást nyújtania (nyilván az első kettőhöz képest) és tokkal-vonóval hozta le ezt is. Amikor nem egy színes, lüktető világban kell egy showmant, vagy egy kies, szikár tájon egy vadállatot, akkor egy hétköznapi srácot alakít annyira őszintén és mégis tekintélyt parancsolóan. 

Szóval Austin Butler szerintem egy hihetetlenül tehetséges átalakuló művész. Aki emelett elképesztően komolyan veszi a szerepeit és nem rest improvizálni sem. Legyen az akár egy merész csók a Dűne második részében. Úgy érzem ettől a fiútól még rengeteg nagy játékot láthatunk. Alig várom a Bikeriderst.