Az ajkai Kultik mozi jóvoltából volt lehetőségem moziban megtekinteni a Harry Potter összes részét, a legtöbbet most először ebben a formában. Hatalmas élmény volt!

Tudni kell rólam,hogy óriási Potter-fan vagyok. Nálunk évente minimum négyszer lemegy az egész széria maraton jelleggel. De mint említettem moziban eddig kevés részét láthattam. Konkrétan egyet, az Azkabani foglyot. De most ennyit a moziélményről, jöjjön a filmekről szőtt eszmefuttatásom.

Az első rész amolyan bevezetés a varázsvilágba, amely filmben Harry szemszögébe belehelyezkedve élhetjük át mi is új élményként a mágia ezer fajta megnyilvánulását. Mondonom semmi kell,hogy a legmegfelelőbb szó ennek a résznek a jellemzésére szerintem a varázslatos. Egyrészt J.K. Rowling olyan fantáziavilágot álmodott meg és vetett papírra ami minden részletében elképesztő. Másrészt ezt nagyszerűen sikerült mozgóképre adaptálni. A Bölcsek Köve egy elképesztően hangulatos film. A karakterek szerethetőek. Ron Weasley emelett egy kifejezetten jó comic relief figura. A film látvány és színvilága magával ragadó. A történet a könyvből adódóan természetesen nagyon jó. A CGI bár ennyi év távlatából már néhol gyengécske de egyáltalán nem lehet haragudni a filmre emiatt. Ja és óriási karácsonyi alapfilm.

A Titkok kamrája bár megmaradt meseszerűnek, mégis lépett egy irányba. Ez pedig akármennyire meglepően is hangzik, szerintem a horror. Nyilván nem a keményvonalas, kaszabolós félére gondolok. De vannak benne hátborzongató részek és a Baziliskus kifejezetten ijesztőre sikerült. Amellett,hogy technikailag nagyon jól néz ki egy 2002-es filmhez képest. A rendezői székben ugyanúgy Chris Colombus ült,mint az első rész esetében. És a Reszkessetek betörőket is dirigáló szakember keze munkája egyértelműen érződik a második részen is. 

A személyes kedvencem az Azkabani fogoly pedig nemhogy tett egy lépést egy másik irányba, hanem konkrétan műfajt váltott. Alfonso Cuarón egy sokkal sötétebb hangulatú és creepybb cuccot tett le az asztalra. Aminek a hangulata és az atmoszférája elképesztően erős. Helyenként már jólesően nyomasztó. A horror-elemek itt méginkább előtérbe kerülnek. Kezdve a vérfarkassal, egészen a filmtörténet legkreatívabb lényei közé tartozó Dementorokig. Belép a történetbe az egyik kedvenc karakterem Sirius Black, egy fantasztikus színész , Gary Oldman alakításában. Én személy szerint úgy érzem,hogy Alan Rickman jelenléte is kezdett igazán megerősödni. Egyébként itt azért látszik,hogy két évet ugrottunk mert a főszereplő színészek láthatóan megnőttek.

A negyedik rész a Tűz serlege szerintem a gyengébb etapok közé tartozik. No ez nem azt jelenti,hogy rossz lenne csak egymáshoz viszonyítva értem ezt. Itt egyébként divat lett a félhosszú haj a fiúknál. A story egyébként jól össze van rakva. Lüktető a film, nincs üresjárat. Olyan mint egy igazi mese. A Trimágus tusa nagyon központi eleme az egésznek, amely törzsből magabiztosan nőnek ki a történet mellékágai melyek talán néha érdekesebb virágokat hoznak,mint elsőre gondolnánk. Nem elfelejteni,hogy itt láthatjuk először Ralph Fiennes megformálásaban Voldemort nagyurat és talán itt történik az első megdöbbentő haláleset. 

Az ötödik rész szerintem a könyvek és a filmek között is a legkevésbé jó. A Főnix rendje maga mint cím többet ígér,mint amit ad. Drámából viszont kijut bőven mert elveszítjük az egyik legjobb karaktert Sirius Black személyében. Ezt a filmet nem is igazán tudom részletesen véleményezni mivel szerintem eléggé egysíkú. 

A hatodik részt már inkább. A Félvér herceg egy sötét tónusú alkotás. Kifejezetten nyomasztó és groteszk hangulattal. De mindez nagyon jól áll ennek a világnak és ennek a történetnek. Szintén komoly veszteség Albus Dumbledore halála és egy erős drámai vonulatot ad a film lezárásának. Itt közli az alkotás,hogy innentől megváltozik sok minden. Ez így is lett.

A Halál ereklyéi első része egy komoly film. Szinte már akciófilm. Épphogy nem pisztolyokkal lőnek egymásra a szereplők. Sokan nem szeretik annyira ezt a részt mert unalmasnak vagy eseménytelennek tartják. Én nem úgy gondolom. Szerintem a hangulata és a melankóliája pont hogy belevezet abba az atmoszférába, amiben ez a világ és a benne élő emberek éppen vannak. Tökéletesen adagolja az akciót és a történetbeli lépéseket. A lezárás pedig egyfajta fájdalmas felcsigázás. Valamint ebben a részben van a Halál ereklyéi mese, ami az egyik legjobb történet a történetben és elképesztően kreatívan lett megcsinálva.

A finálé pedig a Halál ereklyéi második része. Na erre már semmiképpen sem lehet azt mondani,hogy unalmas vagy eseménytelen lenne. Ugyanis az alig több mint két órás film legalább fele maga a roxforti csata. Ami egyébként elképesztően látványos és emocionálisan is jól működő. Sok film esetében szerintem elrontják a nagy finálé nagy összecsapását. Itt viszont szerintem el lett találva. Ez a film méltó befejezése ennek az elképesztően jó történetnek.

Az utolsó ELŐTTI képkockák nézése közben nehéz búcsút venni a szeretett karakterektől. Éppen ezért érzi az ember,hogy időnként újra kell nézni ezeket a filmeket. Mert a Harry Potter világához fogható varázslatos dolog nincs még egy a filmtörténelemben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem készült még jobb alkotás ezeknél a filmeknél. De a Harry Potter hangulata egyedülálló.