A Romok tulajdonképpen felfogható egy slasher stílusú Az esemény feldolgozásnak.

Semmiképpen nem akarok spoilerezni, szóval aki látta mindkét filmet az tudja miről beszélek. Aki nem, az meg nézze meg őket mert mindegyiknek megvan az értékelhető része. A Romoknak például rögtön a helyszín és a maja mitológiára bár csak minimálisan és de építő alapstory. Aztán meg a bevállalós és egészen pofásan kinéző véres jelenetek. Csonkítások stb. Vannak benne merész forgatókönyvbeli húzások is, amik szintén előnyére válnak a filmnek. Igazából első blikkre ez egy elég másodrangú horrornak néz ki és valójában tényleg bőven egy B film de többet tartogat magában, mint azt hirtelen gondolnád.

Életem egyik első horrorfilmje volt a Kör. Akkor mély traumát okozott. De mind a mai napig megvan az ereje.

Ez az erő pedig elsősorban az atmoszférájából fakad. Aminek fő mozgatórugója a szürkés, borongós színvilág és a zene. Mindkettő rettentően nyomasztó hangulatot áraszt magából, ami nagyon jól illik a film stílusához, a történethez. A story is jó és kifejezetten érdekes. Mint krimi szál is jól működik. A horror része rendben van a filmnek. Bár vannak ijesztő és vérfagyasztó jelenetek, mindez igazából másodhegedűs az előbb említett tulajdonságok mellett.

Úgy érzem a Kör egy kortalan alkotás, aminek mindig meg lesz a létjogosultsága. 

A legtöbb "Mit várok tőle?" írás úgy születik, hogy nem nézek előzeteseket.

Rhys Frake-Waterfield "megörvendeztetett" minket a Micimackó horror-feldolgozásával. A baj csak az volt, hogy a gyomrom nem igazán tudta feldolgozni a látottakat.

Sebaj, mivel a film kb. 2 forintból készült, így sikeres lett. Ennek hála jöhet a folytatás. Ami úgy kell mint egy falat méz. Haha. Mindenesetre Waterfield legalább nincs annyira eltévedve, mint Zack Snyder és kellő öniróniával fogadta a film sikerét. Plusz a teljesen megérdemelt Arany Málna díjat. A költségvetést megnövelték, így talán már nem úgy fognak kinézni a karakterek mint a Recski farsang negyedik helyezettje. Komolyan nem tudom mit tud húzni Waterfield, hogy ez a film jól menjen. De valószínű a katasztrófaturizmus hoz majd jópár dollárt, így simán bővülhet a Pooh-niverse vagy mi az isten, hogy még több ilyen gyönyört nézhessünk végig.

De komolyan mondom ha fogok tudni röhögni rajta akkor semmi bajom nem lesz vele. Csak sajnos az első részen még nevetni se tudtam.

Alapból szeretem az olyan filmeket, amelyek ilyen helyszínen játszódnak. Egyből kapnak egy alaphangulatot.

Ezt a fajta alap atmoszférát már a Lepattintva is magáénak tudhatta. És ezt pakolta meg egy aranyos történettel. Aminek a szálai úgy futnak össze, hogy abból nagyon vicces szituk kerekednek ki. Mindezt jó kis színészek előadásában láthatjuk. Közülük is kiemelkedik számomra Jason Segel személye. Akinek egyrészt nagyon jól áll a karakter. Másrészt őt alapból is kedvelem.

A Lepattintva nem a történelem legviccesebb vígjátéka de mindenképpen egy élvezhető és kedves komfortfilm.

A Prime Video elhozott nekünk egy újabb sorozatadaptációt. Ráadásul nem is akármilyet.

A Fallout egy elég népszerű játék. Így alapból lehetett már egy bázisa a sorozatnak. Jómagam sosem játszottam vele és nem is igazán tudtam miről szól. Ahogy észrevettem sokan hasonlóképpen voltak mint én, és csatlakoztak a sorozathoz, mindenfajta előismeret nélkül. És ismét van bátorságom az ő nevükben is beszélni. Sok ilyen nézőnek tetszett is a sorozat. Ahogy nekem is.

A Fallout világa már alapból csalogató. Elképesztően jól néz ki. Mindezt pedig nagyrészt rendes helyszínen vették fel. Méghozzá Namíbiában. Ahol annyira egybevágott a környezet pusztulása sorozatbeli atomkatasztrófával, hogy szinte alig kellett változtatni a helyszín küllemén. Így nem is kell külön kiemelni, mennyire autentikus volt a közeg amiben a színészek mozoghattak. Azok a színészek akik nagyon jó munkával, fantasztikus karaktereket keltettek életre. Ennek élén jár az én szememben Walton Goggins, aki egy ghoult formál meg a sorozatban. Teszi ezt olyan erőteljesen, hogy még az 5 óra alatt felkerülő maszkja sem tudta elfedni a fantasztikus játékát. Ahogy a mozgása is nagyon jellegzetes és azzal is egy olyan egyéniséget ad az általa alakított karakternek, hogy az vonzza a szemet. Akármilyen ronda is. Bár a sorozat alkotói elmondták, hogy a maszkkal inkább egyfajta tekintélyt akartak kelteni, nem undort. Szerintem ez sikerült.

Ella Purnell-el kapcsolatban eleinte voltak aggályaim. Láttam korábban a Yellowjackets-ben. És bár az a szerep korántsem volt annyira erőteljes és jelentőségteljes mint ez, kételkedtem a kvalitásaiban. Elég nagyot tévedtem. Egyrészt hibátlanabb casting az adott karakterre nem is jöhetett volna létre. Másrészt Purnell olyan gyönyörűen játszotta el Lucyt,hogy felüdülés volt nézni. 

Az egyetlen nagyobb szerepet kapó színész, aki nálam mellément az a Maximust alakító Aaron Clifton Moten volt. A karakterrel is voltak problémáim. Például,hogy rohadtul nehezére esett megszólalni. Plusz a cselekedetei is kérdőjelesek voltak. A színész pedig szerintem nem volt túl jó.

Ellenben a sorozat összességében nálam nagyon működött. Az egész világ, mint már említettem beszippantott. A fő szál bár eleinte nem volt túl érdekes, a végére beindult és tartogatott pár olyan csavart, ami különlegessé tette. Ezek közül volt ami előrelátható, volt ami pedig meglepő csavarként üzemelt. De a fősodornál még így is jobban tetszett az epizódok külön-külön való erőteljessége. Mindegyiknek volt egy olyan sodrása és lendülete, ami magával vitt. Emellett elképesztően bátor is volt. Nem ismert határokat. Sem a vérben, explicitásban, sem pedig a humorban. Amely humor elképesztően jól működött, hol groteszk módon, hol a szituációs komédia keretein belül. Ehhez itt ismét Purnell-t kell felhoznom, aki ennek a legerősebb mozgatórugója volt talán.

A sorozat látványban is teljesen rendben van. Magasan egy átlag széria minőségen felül jár. Külön tetszett, hogy minden egyes címkiírás külön tematikát kapott, ami nagyon jól illeszkedett az adott epizódhoz és marha jól is nézett ki. 

A Fallout tehát egy Fallout-játék szűznek is nagyon jó szórakozást nyújt. Marhára élvezhető. Sokszor megdöbbentően jó dolgok történnek a képernyőn. Valamint tartogat olyan húzásokat, amik a komolyabb történetre éheseket is jóllakathatják. 

Az Upgrade egy sokak szerint Tom Hardy hasonmás főszereplésével készült alkotás. Szerintem nem hasonlít egymásra annyira a két színész, ellenben a Venom párhuzam erősebb. De nem akarok spoilerezni, így jöjjön a véleményezés.

Ez egy teljesen okés akciófilm. Helyenként elég bevállalós jelenetekkel. A harci koreográfia nem túlzottan extra. Az effajta világot már sokszor láttuk. Ami viszont a végén van az durvább mint a Soprano. Szóval meg tudott lepni és így a kicsit különlegesebb alkotások közé sorolnám.

Az Upgrade tehát egészen a háromnegyedéig egy szokásos de bátor és élvezhető akciófilm. Aztán húz pár olyat, amitől egy darabig meg fogod jegyezni az biztos. Ezek nélkül pedig hamar elfelejtenéd.

Kb. 10. alkalommal néztem végig az Így jártam anyátokkalt. De egyszerűen nem tudom megunni. Gondolom nem vagyok egyedül ezzel. Ezért gondoltam,hogy leírom nekem mit jelent ez a sorozat.

A HIMYM (How I Met Your Mother) lehet,hogy nem a legviccesebb sitcom. De biztos, hogy a leghangulatosabb. És azzal, hogy azt írtam nem a legviccesebb, nem arra gondoltam,hogy nem vicces. Elképesztően nagyokat tudtam rajta nevetni. Hihetetlen jó szituk és karakterek vannak benne. A mai korban talán már el sem lehetne készíteni. Innen nézve bátor. Amúgy meg csak simán rohadt jó a humora.

A hangulata pedig elképesztő. Nagybetűs komfortsorozat. Plusz rettentően átgondolt. A különböző évadokban, egymástól messze-messze elhelyezkedő részek épülnek úgy egymásra, hogy az lenyűgöző. Mindezt rettenetesen részletesen megalkotva. Lehet, hogy vannak benne kisebb bakik de egy olyan sorozatnál, aminél nem a csűrve csavart történet a legfontosabb, ezt simán el lehet nézni. 

Kicsit részletesebben rátérve a karakterekre: nagyon jó egyéniségek lettek létrehozva. Mindenkiben rengeteg a pozitívum de szinte mindenkiben találhatunk negatívat és hibát egyaránt. Ezért is könnyebb azonosulni velük, mint a teljesen tökéletes prototípusokkal. A színészek rendben vannak egyébként. Számomra Jason Segel mind karakter szinten, mind színészként kiemelkedik. De Neill Patrick Harris se semmi a nagy csajozógép szerepében. Mindezt úgy ,hogy a valóságban homoszexuális. Elképesztően jól hozza a karaktert. Allison Hannigan egyébként fura jó csajként beállítva az Amerikai Pite Michelle-je után. De egyébként ő is rendben van. Robin karakterével volt talán a legtöbb bajom. De megvannak neki is bőven a jó pillanatai. Ted pedig szereplő mellett egyfajta narrátorként is működik. 

A sorozat szerintem számtalanszor újranézhető. Egyrészt mert időtálló, hangulatos és nagyon jók a poénok. Másrészt pedig mindig van benne valami új felfedeznivaló. Valószínűleg most sem utoljára láttam.

Pár évvel ezelőtt a Netflix legyártotta eddigi egyik legjobb művét. Ez a Kimenekítés.

Chris Hemsworth főszereplésével készült el ez a masszív és elképesztően pörgős alkotás. Egyszerűen nincs unalmas pillanata. Lüktető az egész. Fantasztikus jeleneteket láthatunk. Köztük az elhíresült "vágatlan" jelenettel. Ami méltán kapott annyi dicséretet mert szerintem az egyik legjobb dolog, amit mozgóképen láthattunk. De mindenképpen dicséret illeti a stábot azért a munkáért amit ebbe beletettek. Úgy alapból az akciók is nagyon szép koreográfiával vannak megvalósítva. Igaz a film nem tesz fel nagy kérdéseket és nem rendelkezik világmegváltó gondolatokkal de szerintem egy ilyen alkotásnak nem is kell ezekkel a tulajdonságokkal léteznie. Egyszerűen tömény szórakozást nyújt. Mindezt teszi magas minőségben és egy olyan akciófilm született, amire szerintem már régóta vártunk.

Paul W.S. Anderson egy Alien hangulatú filmet alkotott 1997-ben. Én most láttam először. Erről írom le rövid véleményemet.

Az Event Horizon legnagyobb erőssége az atmoszféra. Az a sötétben lappangó, ismeretlen veszély amiről nem tudod mikor fog rád rontani. Az a szerencse, hogy amikor kiderül mi vagy ki a veszélyforrás, akkor is megmarad ilyen erőteljesnek. A karakterek egyébként rendben vannak. Számomra egyértelműen Sam Neill a film csúcspontja ilyen téren. A film meglepően rövid és ez jót is tesz neki. Nem vontatott, nincs túlságosan széthúzva a cselekmény. Azért vannak pillanatok, amikor fáj a CGI és lehet, hogy érdemesebb lett volna a practical effecteknél maradni. Mert egyébként a díszletek meg rohadt jól néznek ki.

Szóval az Event Horizon egy Alien vibe-al rendelkező egészen izgalmas film. Noha nem ér fel az említett alkotáshoz.

Az Out of Darkness egy őskori horror. Akármilyen bugyután is hangzik elsőre, nekem igenis felkeltette a figyelmemet.

Méghozzá azért mert nem igazán emlékszem hasonló időszakban játszódó horrorfilmre. Az Out of Darkness egész jól aknázza ki ezt a dolgot. Jól teremti a feszültséget. A színészek sem rosszak főleg, hogy (szerintem) egy kitalált nyelven kell előadniuk a dolgokat. Bár néha leül a film, nem mondanám unalmasnak. Amire kifut az pedig kifejezetten okos és megnyerő húzás.

Ennek ellenére úgy érzem, az Out of Darkness egy kihagyott ziccer. Mert bár benne volt a lehetőség,hogy valami különlegeset teremtsen az új időszaknak köszönhetően, nem alkotott maradandót.