Bő 10-15 évvel ezelőtt elég jó kis vígjátékokkal voltunk ellátva. Elég csak a Másnaposokat említeni ami korszakalkotó volt. Vagy a Trópusi vihart, ami addig ismeretlen területre kergette a metát és elhozta nekünk Kirk Lazarust a zseniális Robert Downey Jr. megformálásaban. A nem kevésbé fantasztikus Speier Dávid szinkronmunkájával megspékelve. De utána szépen lassan eltűntek a vígjátékok a mozivásznakról.

Persze a humor szubjektív, így nagyon nehéz olyat alkotni ami egyöntetűen elnyeri a közönség tetszését. A nagyvásznon csalogatóbb volt a fantasy és sci-fi műfaj alkotóinak, hogy óriási képen, elképesztő hanggal mutassák meg műveiket. A moziterem sötétje pedig hívogató volt a horror alkotóinak, hogy fantasztikus atmoszférát teremtve vagy éppen olcsó jump-scarekre építve ijesszék halálra a közönséget. És még sorolhatnám. De valahogy a komédiák eltűntek a moziból. Pedig nagyon kevés jobb dolog van annál, mikor az egész terem együtt nevet, sírva röhög. 

A közelmúltban már voltak életjelek. Mitöbb, sikerek! A Barátnőt felveszünk és az Imádlak utálni szintén jól termeltek és a nézők tetszését is elnyerték. Pedig nem voltak kiemelkedően jó alkotások. Persze, rendben voltak, én is sokat nevettem rajtuk. De közel sem emlegethetőek egy lapon a fentebb említett alkotásokkal. És valami olyasmi hiányzik nagyon! Persze tényleg nagyon örülök mind a Barátnőt felveszünk, mind az Imádlak utálni megjelenésének. Mert ezek jelek és kezdeményezések arra, hogy a vígjáték műfaja visszatérhet a nagyvászonra! Én nagyon remélem,hogy így lesz és azt is, hogy nemsokára kapunk egy-két olyan szintű cuccot, amitől tényleg rekeszizomlázunk lesz!