Régóta érdekel valamilyen szinten ez a film. De sosem volt prioritás. Igazából azt sem tudtam teljesen miről szól. Ezért is történt, hogy nagyon meglepett.

A történet ugyanis egy nagyon komoly témát jár körbe de mindezt meglepő módon teszi. Bár az a dolog amin a főszereplő keresztül megy, egy nagyon nehéz szituáció, nekünk nézőknek nem helyeznek ólom súlyokat a vállunkra. Épp ellenkezőleg. Ez egy rettenetesen feel good film! És ez annyira jólesett. Persze megvannak a maga drámai pillanatai és annyira tökéletes az,hogy éppen azok szerencsére nincsenek elvicceskedve. Így folyamatosan érzed Simon Spier lelkiállapotát. Egyébként Nick Robinsont én sosem tartottam túl nagy tehetségnek de ebben a karakterben nagyon jól működött. Egyébként nem egy későbbi tini-sorozat szereplőit látni a filmben. Jó ajánlólevél lehetett a Love,Simon. 

Szóval ez egy elképesztően feel good film, ami azért nem felejti el komolyan venni az alapszituációt. Azt írtam az alcímben, hogy valahogy így kéne. Simán érthetném ezt a filmre is de leginkább arra a jelenetre gondoltam, ami a körhintánál történik. Ahogy ott reagálnak az emberek, na valahogy így kéne!