Guillermo del Toro 2022-ben megalkotta a saját Pinokkióját. Amivel meg is nyerte az Oscar-díjat az animációs kategóriában. Nem is érdemtelenül.

Ugyanis ez a Pinokkió tényleg különleges alkotás. Már technikailag és látványban is. Egyrészt a stop-motion animációnak köszönhetően. Másrészt azért mert ez a film gyönyörű. A fények bizonyos tárgyakon kifejezetten megragadtak bennem. Elképesztő. Különleges még olyan értelemben, hogy ez egy sokkal komorabb és groteszkebb feldolgozás. Egy komoly drámával nyit rögtön az elején és mindezt nagyon erősen bemutatva. A film további részében és vannak meredek dolgok. Elég csak a fasiszta apa karakterét és úgy általában a társadalmi berendezkedést említeni. Itt a karakterek nem szerethető meselényekké voltak megalkotva. Kifejezetten groteszk látványt nyújtanak az állatszereplők. De hát ilyen amikor del Toro mesét rendez. Aztán ott van Pinokkió karaktere. Első blikkre ő sem túl szerethető. Aztán számomra mondjuk később sem lesz sokkal szimpatikusabb. Nem tehetek róla nekem ez a karakter nem nyerte el a tetszésemet. És úgy összegészében látom a film kvalitásait, mint azt korábban leírtam de valahogy mégsem tetszett túlzottan. Az eleje sokkal erősebb alkotást sejtetett. Minden puskaporát ellőtte az első 20 perc-fél órában és onnantól ezeknek a tulajdonságoknak kellett volna talpon tartania a filmet. És bár az erős szegmensek azért vittek előre a történetben, folyamatosan fogyott az ereje. A végén lévő dráma azért így is erős volt de valahogy mégsem hagyott mély nyomot bennem. 

Guillermo del Toro Pinokkiója mindenképpen egy különleges alkotás amit nem véletlenül díjaztak. Csak valahogy nálam azok a tulajdonságok amik az erejét jelentik, nem tudták végigvinni az egész filmen a lelkesedésemet.