Az utóbbi években szerintem Guy Ritchie munkássága eléggé hullámzó volt. Pár esztendeje megcsinálta az Úriemberek című filmet, Matthew McCoanughey, Charlie Hunnam és Colin Ferrell főszereplésével. Ami szerintem elég jól sikerült. Nemrég pedig leszállította Jake Gyllenhaalal a Covenantot (nem az Alient), ami viszont nem lett túl erős. Most pedig jött az Úriemberek sorozat a Netflixre.

Kissé az előbbiek miatt nem tudtam mire számítsak. Bár a cím miatt bizakodó voltam. Aztán a casting kirajzolódása után ismét támadtak aggályaim. A szappanopera hatású főszereplővel, Theo James-el sem voltam kibékülve. Ahogy a női főhős, Kaya Scodelario kiválasztása sem tűnt a legerősebb döntésnek. Mint kiderült, mindkét esetben tévedtem. Ha már színészek, akkor pedig ki kell emelnem Vinnie Jones-t, aki egyáltalán nem a tőle megszokott karaktert hozta. Mindezt pedig zseniálisan tette. Elég jól jellemzi a karakterek és színészek erejét az, hogy Giancarlo Esposito mintegy másodhegedűs szerepkörben tetszeleg.

Ahogy a birtokot bérbe adó családnak, úgy nekem is hamar leesett, hogy ez nem egy Bridgerton család lesz. Már az első részben bedurrantott a csirkejelmezes durrogtatás és ezzel együtt az is világossá vált, hogy ez egy hamisítatlan Guy Ritchie termék lesz. Ráadásul ebből is a jobbik fajtát kaptuk. Már az első epizódok is sejtettek egy nagyon jó kis történetet de ahogy haladt előre a story, úgy vált egyre egyértelműbbé,hogy ez különlegesen stílusos és szövevényes sorozat lesz. Minden rész emelte a tétet. Minden egyes epizódban találkozhattunk valami nagyon extra dologgal. Emellett a fősodor és szépen hömpölygött és figyelemmel tartott. 

Az egész elképesztően elegáns, mégis elborult. Nem volt gyáva és mindent meg mert húzni, amit meg kellett. Ritchie nem volt rest visszanyúlni korábbi műveihez. Elég csak a birtok alatt lévő marihuána ültetvényre vagy a boxmeccsekre gondolni. Lehet erre úgy tekinteni, mint biztonsági játékra. Elvégre ezek a sémák működtek már korábban is. De valahogy Ritchie ezeket úgy fűszerezte meg, hogy frissen hatottak.

Kivételesen jó húzás volt az, hogy több szál sem futott ki oda, ahová általában szokott egy ilyen történet cselekménye. 

Az Úriemberek tehát számomra az utóbbi időszak nagyon kellemes meglepetése és egyben legélvezhetőbb sorozata.